Gőzerővel folyik a Dunai árhullám által létrehozott tenyészőhelyek biológiai kezelése – légi granulátumos és földi folyadékos módszerekkel egyaránt. A jelenlegi magas napi középhőmérsékletek mind a tenyészőhelyek száradásának, mind a lárvák fejlődésének kedveznek. Sajátos, egymás ellen ható verseny ez. A legutóbbi vizsgálatok azt mutatják, hogy a biológiai gyérítéssel nem elérhető, vagy természetvédelmi területen lévő tenyészőhelyekről napokon belül megtörténhet a szúnyogtömegek kirepülése. Remélhetőleg a „robbanás” hatása a betervezett kémiai kezelésekkel elviselhető szintre csökkenthető lesz. Természetesen ehhez a lakosság és az épp a folyó mentén nyaralók belátása is szükséges. A vizek közelében töltött időhöz hozzátartozik a rovarok, különösképp a szúnyogok, jelenléte. Minél természetközelibb élőhely-szerkezet jellemzi az adott vízpartot, annál nagyobb annak a szúnyog-kitettsége. Választhatunk tehát: vagy elviseljük a vérszívók jelenlétét egy egészséges feltöltődés érdekében, vagy visszahúzódunk egy rovarmentes, ámde mesterséges környezetbe.
Az oldal megosztása